Vaszari András blogja

Sorskontroll Blog

Sorskontroll Blog

Az önfejlesztés, mint értékteremtő szükségszerűség

Az önfejlesztés nem luxus, hanem létkérdés

2025. augusztus 08.Vaszari András Vaszari András  

 

Valamikor régen az önfejlesztés egy szűk réteg kiváltságának tűnt. Könyvek, kurzusok, elvonulások, tréningek – gyakran valamiféle különutas, spirituális luxusként hatottak. A világ azonban időközben megváltozott. És vele együtt mi is. Ma már nem azt kérdezzük, hogy „érdemes-e fejleszteni önmagunkat?”, hanem azt, hogy „hogyan lehet élni nélküle?”

A körülöttünk lévő valóság – munka, társadalom, kapcsolatok – folyamatos átalakulásban van. Egyetlen biztos pont maradt: mi magunk, és az, ahogyan ehhez az állandó változáshoz viszonyulunk. Az önfejlesztés ma nem választás kérdése. Létkérdés.

Miért „értékteremtő”?

Mert aki dolgozik önmagán, az nemcsak saját belső világát tisztítja, fejleszti, rendezi, hanem hat másokra is. Egy érettebb ember:

  • jobban figyel,
  • tudatosabban kommunikál,
  • kevesebb reaktív sérelem mentén él,
  • értéket visz a kapcsolataiba, munkájába, közösségeibe.

Az önfejlesztés tehát társadalmi hatással is bír – még akkor is, ha ez látszólag egyéni belső munka.

Miért „szükségszerűség”?

Mert nem lehet már a régi mintákból élni. A világ – bármennyire is szeretnénk – nem áll meg, nem stabilizálódik vissza. Aki nem fejleszti magát, könnyen kiszorul, elfárad, lemarad – nem csak szakmailag, de mentálisan is. A kiégés, szorongás, identitásválság, önbizalomhiány gyakran ott kezdődik, ahol az egyén már nem tud lépést tartani önmagával és a világgal.

Ezért mondjuk: az önfejlesztés nem luxus, hanem szükségszerűség.

És mégis... mi tart vissza?

Sokan félnek attól, hogy az önfejlesztés egyfajta „önostorozás” vagy megfelelési spirál. De ez félreértés. A valódi önfejlesztés nem tökéletesedni akar, hanem kapcsolódni – önmagunkhoz, másokhoz, az élethez. Aki dolgozik magán, nem azért teszi, mert kevésnek érzi magát – hanem azért, mert tudja, hogy van benne lehetőség.

Zárásként

Az önfejlesztés nem mindig látványos. Nem mindig könnyű. De minden kis lépés, amit befelé teszünk, kifelé is hat. A világ, amelyben élünk, olyan lesz, amilyenek mi vagyunk benne.


Önmagunk fejlesztése nemcsak lehetőség – hanem közös felelősség.

Teljesítmény, növekedés, ambíció

A fejlődés háromszögének dinamikája

2025. július 27.Vaszari András Vaszari András  

 

A teljesítmény, növekedés, ambíció hármasa egyszerre vezetői, szervezeti és személyes szinten is kulcsfogalmak. Alább egy elemző és gondolatilag erős tartalom következik – fókuszban a kapcsolatuk, a kihívásaik és az árnyalataik.

 

Teljesítmény, növekedés, ambíció – A fejlődés háromszögének dinamikája

  1. Teljesítmény – A látható eredmény

A teljesítmény az, amit mérni lehet: számok, célkitűzések, határidők. De még mélyebben: a teljesítmény nemcsak arról szól, hogy mit értünk el, hanem hogy hogyan értük el. Kulturális különbségek, belső motiváció, értékrendek mind befolyásolják, hogy mit tekintünk „jó teljesítménynek”.

  • Mi a teljesítmény ára?
  • Milyen típusú teljesítmény hajt valódi fejlődést?
  • Mikor válik a teljesítmény nyomasztóvá?
  1. Növekedés – A változás, ami mélyebb a számoknál

A növekedés lehet mennyiségi (bevétel, státusz, eszközök), de minőségi is (érettség, tudás, szemlélet). A legizgalmasabb kérdés:

           Milyen növekedés nem öncélú, hanem önazonos?

Sokan csak az exponenciális, gyors növekedést értik alatta, pedig van lassú, rétegzett, mélybe hatoló növekedés is – például egy vezető személyiségfejlődése vagy egy szervezet kultúrájának átalakulása.

  1. Ambíció – A hajtóerő

Ambíció nélkül nincs elmozdulás, de ha túlvezérelt, önromboló is lehet.
Az ambíció három arcát érdemes megkülönböztetni:

  • Egocentrikus ambíció – Hatalom, presztízs, önigazolás
  • Közösségi ambíció – Mások felemelése, közös értékek
  • Transzformatív ambíció – Önmeghaladás, világra gyakorolt hatás

Az ambíció iránya és forrása határozza meg, hogy épít vagy rombol.

A három elem kapcsolata

Teljesítmény

Növekedés

Ambíció

Mi ez?

Eredmény

Alakulás

Szándék

Mi hajtja?

Motiváció

Változásigény

Belső tűz

Mi veszélye?

Kiégés

Elszigetelődés

Rögeszme

Mi a célja?

Elérés

Kibontakozás

Mozgatás

 

--------------------------------

Ha egy vezető vagy csapat csak az egyiket hajszolja, a másik kettő torzul.

Például:

  • Csak teljesítmény: Kimerülés, belső üresség
  • Csak növekedés: Elmélet, cselekvés nélkül
  • Csak ambíció: Túltervezés, egocentrizmus

A fejlődés háromszögének egészséges működése egyensúly, tudatosság és értékalapúság kérdése.

Végszó

A jövő nem azoké, akik gyorsabban akarnak haladni, hanem akik jobban értik, miért mozognak, milyen irányba és kivel.

 

A cselekvés felelőssége

2025. július 26.Vaszari András Vaszari András  

 

A cselekvés felelőssége egyike azoknak az etikai, pszichológiai és társadalmi kérdéseknek, amelyek minden tudatos ember életében újra és újra felmerülnek. Nemcsak arról szól, hogy teszünk vagy nem teszünk, hanem arról is, hogy hogyan, miért és milyen hatással cselekszünk – vagy éppen maradunk tétlenek.

 

Mit jelent a cselekvés felelőssége?

A cselekvés felelőssége az a belső és külső vállalás, hogy az általunk végrehajtott (vagy elmulasztott) tettek következményeihez valamilyen módon kapcsolódunk – morálisan, érzelmileg, társadalmilag vagy jogilag.

Ez a felelősség nem választható opcióként jelenik meg, hanem az emberi szabadság és autonómia természetes velejárójaként. Ha dönteni tudunk, akkor következményekkel is számolnunk kell.

 

Miért fontos a cselekvés felelőssége?

  1. Etikai dimenzió: minden tettünk alakítja az erkölcsi világunkat – és mások életét is.
  2. Társadalmi bizalom: a felelős cselekvés teremti meg az együttélés kereteit.
  3. Lélektani következmények: az önbecsülés, bűntudat, vagy épp a cselekvő erő érzése mind ebből fakad.
  4. Politikai hatás: a történelem során mindig azok formálták a világot, akik vállalták a tetteik árát – legyen szó ellenállásról, kiállásról vagy épp védelemről.
  5. Kulturális lenyomat: minden cselekvés – kicsi vagy nagy – lenyomatot hagy a közös emlékezetben.

 

A nem-cselekvés is cselekvés

Ez a mondat filozófiai alaptétel. A semlegesség, a kivárás, a "nem az én dolgom" attitűdje gyakran rejtett cselekvés, amely – különösen kritikus helyzetekben – ugyanolyan súllyal bír, mint egy nyílt tett.

   „A közöny a zsarnokság csendes szövetségese.” (klasszikus idézet)

A történelem bővelkedik olyan emberekben, akik nem csak a tetteikért, hanem az elmaradt tetteikért is számot vetettek magukkal.

Felelősség három szinten

  1. Személyes szinten: Milyen emberré válok azáltal, amit teszek?
  2. Közösségi szinten: Milyen hatással vagyok másokra, a kapcsolataimra, a környezetemre?
  3. Történelmi szinten: A tetteim hogyan illeszkednek egy tágabb társadalmi, politikai, erkölcsi kontextusba?

 

A tettek súlyáról

Nem minden cselekvés egyformán jelentős. De minden tettnek van valamiféle hatása: lehet elindítója, katalizátora, vagy lezárója egy folyamatnak. Az erkölcsi felelősség nemcsak a "nagy döntéseknél" érvényes – hanem a hétköznapi választásoknál is:

  • Meghallgatom-e a másikat?
  • Szóvá teszem-e az igazságtalanságot?
  • Segítek-e valakinek, amikor megtehetném?

 

A felelősségvállalás paradoxona

A felelősség gyakran ijesztő. Mert nem lehet biztonsági játékként kezelni.

  • Nem tudhatjuk előre, milyen hatása lesz egy döntésünknek.
  • Néha a jó szándék is fájdalmas következményekkel jár.
  • És a legnehezebb: néha nincs tökéletes döntés – csak vállalhatóbb következmény.

Mégis: a cselekvés vállalása az, ami szabadsággá és méltósággá teszi az emberi létet.

Záró gondolat

A cselekvés felelőssége nem morális luxus, hanem a személyes és társadalmi érettség fokmérője. A világ nem azok által változik meg, akik mindent tudnak – hanem azok által, akik mernek lépni, akkor is, ha nem látnak előre minden részletet.

És talán ez a szabadság valódi ára: hogy a választásainkért – akár siker, akár bukás lesz belőlük – mi vagyunk a felelősök.

 

Komfortos szituációk

Komfortos szituációk – A biztonság szükséglete és a fejlődés paradoxona

2025. július 26.Vaszari András Vaszari András  

 

A komfortos szituációk olyan élethelyzetek, amelyekben az egyén biztonságban, kiszámíthatóan, érzelmileg nyugodtan és kontroll alatt érzi magát. Ezek a helyzetek nemcsak megnyugvást adnak, hanem gyakran az identitás megerősítésének, a regenerálódásnak és az önértékelés stabilizálásának is a terepei.

 

Mi tesz egy szituációt „komfortossá”?

  1. Ismertség – nincs benne meglepetésfaktor, az ember tudja, mire számíthat.
  2. Kontrollérzet – nem veszítjük el az irányítást a dolgok felett.
  3. Érzelmi biztonság – nincs kritika, elutasítás, megszégyenítés.
  4. Erőforrás-közeliség – könnyen hozzáférünk a megszokott segítő, támogató, megküzdési eszközeinkhez.
  5. Identitásilleszkedés – nem kell szerepeket játszani, „önmagunk lehetünk”.

 

Példák komfortos szituációkra

Kontextus

Komfortos szituáció példája

Munkahely

Ismert kollégák, rutinfeladat, támogató főnök

Társas kapcsolatok

Régi barátokkal való találkozó, megerősítő beszélgetések

Környezet

Otthoni tér, kedvenc kávézó, megszokott városi sétaút

Kommunikáció

Saját nyelvezet, stílus és tempó szerint folyó beszélgetés

Testi állapot

Kipihentség, megszokott mozgásforma vagy pihenési rutin

 

Komfort paradoxona

A komfortos szituációk értékesek, de nem mindig fejlesztők. Ha túl sokáig maradunk bennük, kialakul a komfortzóna fogsága:

  • Elmarad a tanulás, fejlődés.
  • Kerüljük a kihívásokat, kockázatokat.
  • Csökken a frusztrációs tolerancia.
  • Hosszú távon stagnáláshoz, unalomhoz, sőt belső ürességhez vezethet.

 

Egyensúly: komfort és növekedés

Az ideális állapot az, amikor az ember váltani tud: tudatosan keres komfortzónán kívüli élményeket, de közben vissza tud térni biztonságos bázisokra töltekezni. Ez különösen fontos például:

  • Vezetői fejlődésben
  • Párkapcsolati dinamikákban
  • Mentális egészség fenntartásában
  • Alkotói és tanulási folyamatokban

………………………………………

 

Komfortos szituációk – A biztonság szükséglete és a fejlődés paradoxona

 

A modern ember egyszerre vágyik biztonságra és fejlődésre. A komfortos szituációk – legyen szó munkahelyi rutinfeladatokról, megszokott kapcsolati dinamikákról vagy ismerős környezetről – látszólag ártalmatlan szigetei a mindennapoknak. Ám a kérdés nem az, hogy szükség van-e rájuk – hanem az, hogy milyen arányban és milyen tudatossággal van jelen az életünkben a komfortzóna, és mikor válik akadállyá a növekedés útján.

 

A komfort pszichológiája

A komfortzóna nem csupán egy metafora, hanem egy mentális állapot, amelyben az egyén fenntartja pszichológiai egyensúlyát azáltal, hogy minimalizálja a szorongás, kockázat és bizonytalanság érzését.

Jellemzői:

  • Előre láthatóság és ismétlődés
  • Alacsony érzelmi kitettség
  • Identitás-megerősítő szerepek
  • Kontrollélmény – a környezet nem lep meg, nem kér számon

 

A komfortzóna funkciója

A komfortos szituációknak adaptív szerepe van:

  • Regenerációs térként szolgálnak: biztonságban vagyunk.
  • Pszichés alapállapotként működnek: innen indulunk, ide térünk vissza.
  • Kognitív stabilitást nyújtanak, ami feltétele a kreativitásnak is.

Egy vezető vagy alkotó például nem innovatív inspirációból él 0-24 – szüksége van alapállapotra, ahol rendeződhet.

 

Komfortzóna mint határ

A gond ott kezdődik, amikor a komfort nem bázis, hanem határ lesz:

  • Nem merünk új projektet vállalni.
  • Halogatjuk a fontos, de kényelmetlen beszélgetéseket.
  • Nem kérünk visszajelzést – nehogy kritikát kapjunk.
  • Kizárjuk az ismeretlen embereket, helyzeteket – észrevétlenül záródik ránk a világ.

A komfortzóna ekkor már nem stabilitást ad, hanem elbizonytalanító stagnálást okoz.

 

Komfort vs. Növekedés – a paradoxon

A fejlődéshez diszkomfort kell. A tanulás, változás, érzelmi érettség mind határhelyzetekből táplálkozik. Vezetői tréningeken gyakran mondjuk: „Ha nem vagy kényelmetlenül, nem vagy fejlődési zónában.”

A paradoxon tehát:

  • A komfort alap, de nem elég.
  • A diszkomfort kihívás, de nem állapot.
  • A kettő közti tudatos váltás a kulcs.

 

Mikor válik a komfort veszélyessé?

Jelenség

Kockázat

Túlzott rutin

Mentális tompulás, kreativitás hiánya

Konfrontáció kerülése

Kapcsolati stagnálás, passzív-agresszív minták

Komfortkörökbe zárkózás

Elmagányosodás, perspektívavesztés

Identitás konzerválása

Rugalmatlanság, fejlődési blokk

 

Mit tehetünk?

  1. Ismerd fel a komfortos helyzeteidet
    Kik azok az emberek, hol vannak azok a terek, amelyek megnyugtatnak? Ezek értékek – de ne keverd össze őket növekedéssel.
  2. Tűzz ki kis diszkomfort célokat
    Tartasz egy prezentációt, kérsz visszajelzést, elmész egy ismeretlen eseményre, kipróbálsz egy új stílust – nem azért, mert „kell”, hanem mert élni akarsz.
  3. Figyeld a hatásait
    A jó diszkomfort nem traumatizál, hanem aktivál. Ha pánikot okoz, nem fejlődési zónában vagy, hanem túlterheltségben.
  4. Tanulj visszatérni
    A komfort nem gyengeség – hanem töltőállomás. Használd regenerációra, hogy újra kimozdulhass.

 

Záró gondolat

A komfortos szituációk nem az ellenségeink. De ha kizárólag ezekből épül fel az életünk, akkor valójában nem élünk, csak működünk. A komfortzóna nem életcél, hanem starthely – ahonnan időnként el kell rugaszkodni, hogy valódi növekedés történhessen.

 

süti beállítások módosítása