Sok férfi és nő életének egy pontján felteszi magának a kérdést:
"Mi az, ami tényleg az enyém ebben az életben? Mi hajt, mi fáj, mi emel – és mi fáraszt ki nap mint nap?"

Ezekre a kérdésekre gyakran nem adható azonnali válasz. De van két fontos belső „rendszer”, amelyek segíthetnek eligazodni a személyes térképünkön: az értékkészlet és az érzéskészlet.

Értékkészlet – a belső iránytű

Az értékkészletünk azoknak a dolgoknak a sora, amelyek igazán számítanak számunkra. Nem azok, amiket elvárnak tőlünk – hanem amit belülről fontosnak élünk meg.

Ezek lehetnek például:

• a kapcsolódás, az intimitás,
• az önállóság, az alkotás,
• a biztonság, vagy akár az önkifejezés.

Az értékeink alapján döntünk: miben maradunk benne, miből lépünk ki. Ezek határozzák meg, hol érezzük magunkat "otthon", és hol nem tudjuk többé megjátszani magunkat.

Sok férfi és nő – különösen középkorúként vagy egy váltás, veszteség után – jut el odáig, hogy már nem a szerepek szerint akar élni, hanem az alapján, ami valóban fontos neki.

Érzéskészlet – az érzelmi belső világ

Az érzéskészletünk azt mutatja meg, hogyan éljük át a világot.

• Mennyire tudjuk felismerni, elviselni, kimondani, feldolgozni az érzéseinket?
• Tudunk-e haragudni anélkül, hogy rombolnánk?
• Tudunk-e örülni anélkül, hogy bűntudatunk lenne?
• Tudjuk-e gyászolni azt, ami elmúlt, és elfogadni, amit már nem lehet visszahozni?

Az érzéskészletünk nem gyengeség vagy túlérzékenység, hanem életminőségi kérdés. Ha gazdag az érzelmi világunk, mélyebben kapcsolódunk önmagunkhoz és másokhoz is. És nem mellesleg: jobban bírjuk az élet hullámveréseit.

És hogyan hat egymásra a kettő?

Az értékkészlet meghatározza, mi vált ki belőlünk érzelmi reakciót. Az érzéskészlet pedig meghatározza, hogyan reagálunk.

Ha számodra fontos a szabadság, és valaki irányítani akar, dühöt vagy szorongást élhetsz meg.
Ha az intimitás az értéked, de a kapcsolatodban csak a rutin van jelen, mély magány vagy csalódás bukkanhat fel.

A különbség ott van, hogy ha tudod, miért érzed azt, amit érzel, és nem nyomod el, hanem megérted – akkor van választásod.
Nem elnyomni kell, nem elviselni – hanem értelmezni és megengedni.

És miért fontos ez?

Mert sokan érzik úgy: mások igényei és érzései szerint élnek. A szülőség, párkapcsolat, munka, elvárások – ezek mind fontos részei lehetnek az életnek, de ha háttérbe szorítjuk a saját értékeinket, és nem kap figyelmet az érzésvilágunk, az idővel kiüresedéshez vezethet.

A saját értékeink tudása visszaadja az irányt. Az érzéskészlet ápolása pedig segít abban, hogy ne csak túléljünk, hanem élni is tudjunk.

Hol kezdheted el?

• Figyeld meg, mikor érzed magad „otthon” a saját bőrödben. Ez mindig jelzi az értékeidet.
• Ne ijedj meg az érzésektől. A fájdalom és a harag is információt hordoz – nem az ellenségeid.
• Merj kérdezni magadtól:
  „Mi az, amit már nem akarok elviselni?”
  „Mi az, ami belülről jön, és amiben önmagam lehetek?”

A saját értékeink és érzéseink nem gyengeségek.
Ezek a legbensőbb erőforrásaink – és ha megtanulunk rájuk hallgatni, az élet elkezd belülről épülni.