A destabilizálás szót sokan nagy rendszerekhez kapcsolják: politikához, háborúhoz, szervezetekhez. Pedig a legfinomabb és legfájdalmasabb formái gyakran a személyes térben jelennek meg. Egy családban. Egy párkapcsolatban. Barátságban. Szülő–gyermek kapcsolatban. Közeli emberi…

  Hasonló, mint a szervezeteknél, csak itt a „rendszer” nem egy cég, hanem az egyén pszichés és kapcsolati működése. A különbség annyi, hogy itt a torzulások önfenntartó identitásmintákká válnak. A kiindulópont: az ember nem a valóságra reagál, hanem a saját maga által stabilizált…

  „Mert végső soron nem attól lesz valaki érett személyiség, hogy mennyire látszik, hanem attól, hogy mennyire képes kilépni az önmaga körüli gravitációból.” Ez a mondat valójában az emberi érettség egyik legmélyebb kérdéséről szól. A „gravitáció” itt nem egyszerű önzés vagy hiúság. Sokkal…

  A klasszikus szociálpszichológiai megközelítések szerint az emberek közti kapcsolódás elsődlegesen információcserén, szerepelvárásokon és kölcsönös hasznosságon alapul. De a mai komplex, érzékeny és érzelmileg rétegzett világban ez a keret már nem elég. Az emberek nem csupán viszonyulni akarnak…