A destabilizálás szót sokan nagy rendszerekhez kapcsolják: politikához, háborúhoz, szervezetekhez. Pedig a legfinomabb és legfájdalmasabb formái gyakran a személyes térben jelennek meg. Egy családban. Egy párkapcsolatban. Barátságban. Szülő–gyermek kapcsolatban. Közeli emberi…

  Hasonló, mint a szervezeteknél, csak itt a „rendszer” nem egy cég, hanem az egyén pszichés és kapcsolati működése. A különbség annyi, hogy itt a torzulások önfenntartó identitásmintákká válnak. A kiindulópont: az ember nem a valóságra reagál, hanem a saját maga által stabilizált…

  Végül már nem az számít, amit mond, hanem az, ahogyan már nem hat A tekintély nem egyetlen pillanatban szűnik meg. Inkább úgy történik, mint amikor egy szerkezetben lassan elengednek a feszültségek: először csak halkul valami, majd elveszik az iránytartás, végül már nem az számít, amit mond,…

  „Mert végső soron nem attól lesz valaki érett személyiség, hogy mennyire látszik, hanem attól, hogy mennyire képes kilépni az önmaga körüli gravitációból.” Ez a mondat valójában az emberi érettség egyik legmélyebb kérdéséről szól. A „gravitáció” itt nem egyszerű önzés vagy hiúság. Sokkal…